Mi az a stevia vagy sztívia?

A stevia nemzetségbe 240 faj tartozik, melyek nagy része Dél-Amerikában és Mexikóban őshonos, de számos faj megtalálható északon is, például Arizónában, Új-Mexikóban és Texasban is. Elsőként egy spanyol botanikus és orvos, Petrus Jacobus Stevus (Pedro Jaime Esteve) kezdte meg a steviával kapcsolatos kutatásokat, akitől a latinosított stevia kifejezés ered. Az emberi felhasználásra is alkalmas fajok, a stevia rebaudiana Dél-Amerikából származik. A levelek édessége 30-45-ször édesebb, mint a szacharóz. A növény ezen részét nyersen is fogyaszthatjuk teaként vagy az ételekbe beletéve.

A Guarani nép már több, mint 1500 éve használja ezt a növényt és iparilag Paraguayban és Brazíliában is nagy mennyiségben állítják elő és használják fel az ottani gyógyászati szervezetek. A leveleket hagyományosan több száz évig használták fel mind Paraguayban, mind Brazíliában a teákban, a gyógyszerekben mint egyfajta "édes élvezetet".

A stevia alapvető összetevői a glikozidok, melyek a növény édes ízéért felelősek. 1899-ben a svájci botanikus Moisés Santiago Bertoni kelet-paraguayi kutatásai során részletesen leírta a növényt és beszámolt annak intenzív édes ízéről. Addig csak kevés kutatást végeztek a témában, Bertoni leírását csak 1931-ben követte két francia vegyész, akik izolálták a steviában található glikozidokat. Ezeket a vegyületeket stevioside-nak és rebaudioside-nak nevezték el, valamint megállapították róluk, hogy 250-300-szor édesebbek, mint a szacharóz, ezenfelül hő stabilak, ph-stabilak és nem erjeszthetőek. A vegyületek pontos szerkezetét 1955-ben tették közzé.

A korai 1970-es években Japánban a stevia felváltotta az olyan mesterséges édesítőszereket, mint a ciklamát és a szacharin, melyek gyaníthatóan rákkeltőek. A növény leveleit, vizes kivonatait és magát a stevioside-ot használják édesítőszerként ott. Japánban először 1971-ben a Morita Kagaku Kogyo vállalat mutatta be az első japán édesítőszert, ami steviából készült, azóta a Japánok a steviát különböző élelmiszer ipari termékekben is használják ezt az anyagot. (pl. üdítők, Coca-Cola) Japánban jelenleg több steviát fogyasztanak, mint bármelyik másik országban, a piac 40%-át teszi ki.

Ma már a steviát más kelet-ázsiai országban is használják és termesztik, így Kínában (1984 óta), Koreában, Tajvanban, Thaiföldön és Malajziában is. Dél-Amerikában Brazíliában, Kolumbiában, Peruban, Paraguayban és Uruguayban nagyon népszerű. Izraelben is sokan fogyasztják. Kína pedig a világ legnagyobb stevioside exportőre.

A steviáról szóló rendelkezések országonként változnak. Néhány országban már évtizedek vagy évszázadok óta használják, például széles körben elterjedt Japánban, ahol főleg édesítőszerként alkalmazzák. Egyes országokban azonban az egészségügyi helyzet és a politikai viták korlátozzák a stevia forgalmazását, például az Amerikai Egyesült Államok a 90-es években be is tiltotta egy időre mint táplálékkiegészítőt, hiszen úgy gondolta, hogy az anyag rákkeltő. Azonban 2008-ban újra engedélyezte az anyagot, mivel bebizonyosodott róla, hogy használata teljesen biztonságos. Az évek során pedig egyre nőtt azon országok száma, akik a steviát el kezdték használni. 2011-ben az EU is jóváhagyta a növény használatát december elején kezdődő ülésén.